Egy bloghoz szerencsés esetben hozzá tartoznak a kommentek és az ezeket író kommentelők is. Bár a különböző témájú posztok némileg eltérő kommenteket kapnak, és vannak olyan témák, ahol kifejezetten segítő jellegű hozzászólások jönnek, azért a legtöbb eset nem ilyen. A profi kommentelők persze már kitanulták a csíziót, azonban úgy gondolom, mindig vannak új, épp most kezdő hozzászólók. Egy barátom blogját olvasgatva döbbentem rá hogy a mai kommentelők bizony sokszor - nevezzük nevén - roppant lágyszívű és nyámnyila kommenteket írnak. Nagyon remélem, hogy ez inkább a gyakorlatlanságuknak tudható be, és nem általános hanyatlásról van szó. Végzetes volna az itthoni internetes újságírás számára, ha túlsúlyba kerülnének a belátó, szakmai és körültekintő hozzászólások, különösen, ha ezek még segítő szándékúak is lennének. Talán még nem késő, az új generáció számára készült ez a kis összeállítás. (Igaz, ez a halakjelleme blog épp nem jó példa, itt rémesen illedelmes és segítő kommentek jönnek. Ezt most már belenyugvással viselem. Szerencsére azonban más blogoknak is írok, ahonnan volt módom megosztható tapasztalatokat szerezni.)
Ha profi kommentelő szeretnél lenni, az alábbiak szerint járj el. Elsőként egy rövid figyelmeztetés, ezt sose hagyd figyelmen kívül:
Ne feledd! A poszt írója ellenség! Egy percig nem habozna, hogy elbánjon veled és egész háznépeddel. Nem lazíthatsz egy percre sem. Ha a belátás képessége, a másik tiszteletének, vagy a dolgok körbejárásának szükségessége eszedbe jutott akárcsak egyszer is, ha feltételezed, hogy a poszt írója tudja mit beszél, vesztettél. Azonnal hagyd el a posztok terét, legyél könyvtáros, vagy ornitológus! A kommentelés nem játék!
Kezdhetjük? Oké:
- Egy poszt elolvasása után annak egy bizonyos mondatát, vagy állítását vedd célba. (Nem muszáj végig olvasnod a posztot, ha az elején találsz egy megfelelő mondatot, sok időt spórolhatsz.) Majd ezt a zászlódra tűzve, egy lehetőleg nem különösen szofisztikált stílusú hozzászólás keretében hívd fel a poszt szerzőjének figyelmét arra, mennyi mindent csinálhatna a posztírás helyett. Természetesen fontos érzékeltetned, hogy az adott témában rengeteg sokkal hozzáértőbb is van, de mind közül Te vagy az egyik leghozzáértőbb.
- Mondanom sem kell, mint ilyen, jogodban áll a kiemelt mondat alapján az egész poszt minősítésére, a legjobb, ha magát a posztolót is rendesen helyre teszed. Soha ne törődj azzal, hogy az adott poszt szerzője általában némi utánjárással azonosítható, Te viszont anonim maradsz. Az egyenlő esélyek hangoztatása a gyengék fegyvere, ezt minden vérbeli kommentelő tudja!
- (Itt fontos lehet, hogy több blog esetében kezd teret hódítani a facebook-komment. Ez borzasztó káros és veszélyes tendencia, azonban szerencsére a facebook még nem szűri elég gondosan regisztráló felhasználókat, tehát van mód megkerülni a saját arcod felvállalását...)
- Szintén jó húzás, ha a poszt témájától teljesen függetlenül sikerül behoznod az aktuálpolitikát a hozzászólásodba. Nincs hatásosabb némi „elmúltnyócév”, vagy korszerűbb változatban a „bezzeg a kommunisták” -féle megállapításnál, de egy ügyesen elhelyezett „Orbánbasi” megjegyzés is jól jöhet.
- Ha erre nincs mód, próbálkozhatsz a globálisabb szemléletű megközelítéssel. Egy világszintű pénzügyi, vagy épp zsidó összeesküvés mindig sok lájkot tud hozni egy hozzászólásnak, úgyhogy ezt a fogást mindenképp érdemes használni.
- Kreatívabb hozzászólók próbálkozhatnak kombinációval is, például most találkoztam egy „Amerikában élő magyar komcsik” -féle megjegyzéssel, ami - lássuk be - igazán frappáns ötlet.
- Szintén lehet használni a „CSUPA NAGYBETŰVEL ÍROK” módszert. Ez általában érzékelteti, hogy TE a többi hozzászólónál jóval hozzáértőbb vagy. Tudni kell azonban, hogy ez már nem igazán korszerű módszer. Használói inkább az idősebb hozzászólók, a most kezdők számára számtalan kreatívabb megoldás is elérhető.
- A gyenge posztolók által „nyelvtannáci” néven nevezett módszer szintén régi, de még mindig hódíṫ. Próbálj a poszt szövegében helyesírási hibát keresni. Ha találsz, már nyertél is! Legjobb, ha ezt egy csupa kisbetűből álló, írásjeleket nélkülöző hozzászólásban jelzed. Az írásjelek szintén a gyengék fegyverei, soha ne pazarold rájuk az időd!
Eddig a kezdő szint szabályait olvashattátok.
Haladóbb szinten már tényekkel is dobálózhatsz. Elég egy-egy konkrét számot, adatot, vagy tényt használnod. Ne ijedj meg, ez nem jár tanulással vagy a témában való elmélyedés szükségességével, elég ha a keresőbe beírod a témát, és az első találat első releváns mondatát kimásolod.
Az is jó módszer, ha mondjuk egy külföldi vonatkozású bejegyzésnél rögtön jelzed, hogy mennyit éltél már az adott országban, mi több, ott születtél, sőt már apád is ott született. Ez kombinálható a 2. pontban írtakkal is.
Ne aggódj, nem buksz le! A rendszer által biztosított anonimitás megvéd.
Idővel komolyabb szintre fejlesztheted a személyes támadás szintjét. Ezt ráadásul nem csak a poszt írójával szemben alkalmazhatod, hanem a többi hozzászólóval szemben is. Egy igazi hardcore kommenter szinte végtelen számú ellenséggel képes csatázni egyszerre, ráadásul akár 10-15 különböző témájú posztban párhuzamosan is! Ezt elsőre nehéz lehet elhinned, pedig így van.
Vannak olyan legendás hírű harcosok, akik akár hasonló témájú posztokban is képesek voltak több, teljesen eltérő álláspontot párhuzamosan képviselni. Ez azonban nagy összpontosítást igényel, kezdők számára semmiképp sem javallott!
Ha haladóbb szintre érsz, érdemes minél több regisztrációt készítened. Nem árt, ha vezetsz erről valamilyen nyilvántartást, mert a következetesség és a precizitás meghozza a maga gyümölcsét. Sajnos bármikor belefuthatsz olyan ellenfélbe, aki nem rest utána járni hogy mit kommenteltél korábban. Ezért fontos, hogy az adott felhasználó névhez (regisztrációhoz) lehetőleg kreálj egy, legalább a főbb irányultságot tartalmazó személyiséget. így nem fordulhat elő, hogy ugyanazzal a felhasználó névvel különböző álláspontokat képviselj. Figyelj oda! Ha támadási felületet hagysz, elpusztítanak!
Az bizonyos, hogy sok gyakorlás kell. A legjobb módszer, ha fel sem állsz a székből a géped mellől. Sokak szerint a külvilág úgyis csak illúzió. Igaz, az első időben nehéz lesz, hiszen hívogatni fognak a barátok, mindenféle bulikba, meg egyéb helyekre. De ha ellenállsz, ez idővel lanyhul, majd egészen megszűnik. És innentől kezdve már csak Te leszel, és a megszámlálhatatlan – bár számodra abszolút virtuális – ellenség. Ha ügyesen dolgozol, a kitartás meghozza a gyümölcsét!
Lesznek olyanok, akik azt fogják állítani, hogy a munka amit végzel, teljesen hiábavaló. Például a sokak által kedvelt Ratatouille (magyar verzióban Lecsó) című film híres jelenetét fogják említeni, amelyben a kritikus, Anton Ego meghasonlása hallható:
A kritikus munkája sok szempontból egyszerű. Keveset kockáztat, miközben élvezi helyzetét, hogy szabadon bírálhatja mások munkáját és tehetségét. Fürdőzünk a negatív kritikákban, amit jó írni és jó olvasni. De néha szembenézünk a keserű igazsággal, hogy a világ nagy egészében akár az értéktelen szemét is több értelemmel bírhat, mint egy frappánsan megírt, vitriolos kritika...
De ha ügyesen hasznosítod a fent olvashatókat, ez téged már nem zavarhat meg.