Mint az előző írásban már bevallottam, a város szerelmese vagyok. De persze tudjuk, egy szerelem általában kevés, nálam is vannak továbbiak, ilyen például a piacok iránt érzett is. Mert piacra járni úgy általában egy csoda. Különösen ha az a piac elég nagy ahhoz, hogy kellően tarka és elsőre szinte átláthatatlan legyen. Külvárosban élvén efféle piacélményért nem kell túl sokat gyalogolnom. Azonban a kellően színes, sok standdal bíró piacok mára erősen megfogyatkoztak, például a mi palotai piacunk feléből nemes egyszerűséggel CBA lett. A maradék zöldséges standok kicsik és unalmasak, igaz, cserében legalább drágák.

A szomszédban, Újpesten azonban szerencsésebben alakult az élet, és a régi, klasszikus, némiképp lepusztult, de igen nagy méretű piac helyett épült egy új, többszintes, mélygarázsos, a tetején kávézóval és közösségi térrel bíró új piac. Ez az új épület majdnem napra pontosan két éve nyitotta meg a kapuit. Én azonban sokáig kihagytam, egyszerűen nem hittem el, hogy egy ilyen, építészetileg egy repülőtéri várót egy parkolóházzal és egy modern mozival ötvöző helyszín lehet amolyan »igazi« piac is.

Az Újpesti piac – mármint a régi – persze ismerős, hiszen még gyerekként sokat jártam oda apámmal, különösen a szombati madárpiacra. Azt hiszem, igazából kisállatpiac volt a hivatalos neve, de mi jobbára pintyeket és törpepapagájokat adtunk-vettünk ott. (Egy ízben hoztunk haza egy kameruni törpekecske-gidát is. Az mondjuk nem volt annyira jó ötlet, mint hamarosan kiderült...) Később Újpestre jártam középiskolába, akkoriban is sűrűn koptattam az itteni utcákat. Talán épp ezek miatt az emlékek miatt is ódzkodtam az új épület megismerésétől. Az embert egy bizonyos kor után mindenképp eléri a "régen minden jobb volt" érzése. Még akkor is, ha azt gondolja, ő aztán immunis erre. Nincs itt semmi átgondolni való varázslat, régen fiatalok voltunk, most meg nem. Hát persze, hogy az az időszak tetszetősebbnek érződik. Úgy tűnik, nálam még nem teljesen reménytelen a helyzet, csak megnéztem, azóta meg egészen rákaptam erre az új piacra. Az egész feeling nagyon érdekes és összetett. 

Ott kezdődik, hogy az ember beáll autóval egy mélygarázsba. Tudjátok: sorompó, jegy, miegymás, pont mint az IKEA vagy bármelyik bevásárlóközpont parkolója. Aztán, ha megtalálja, beszáll a liftbe. (Lift! Egy külvárosi piacon. Lifttel megyünk megvenni a rakott szoknyás-kendős Mari néni öt szál bio újhagymáját. Azért ez fura, lássuk be…)

Szóval lift, aztán a földszinten kinyílik az ajtó, és az ember ott találja magát egy igen tisztességes méretű piacon. Amit valami véletlen folytán a Ferihegyi reptér (igen, tudom! Nekem már az marad és kész) várócsarnokában rendeztek be. Minden csupa üveg, meg műkő burkolat, meg fém. (Meg üveg, ezt mondtam már?)

Az egész rémesen futurisztikus, de legalábbis modern, miközben tényleg ott van a PIAC összes pozitív jellemzője. Minden, ami miatt szeretek piacra járni. Millió stand és árus, nagyok és Mari nénik, mindenféle zöldséget árusítók és specialisták. Ugyanakkor nyoma nincs a régi piacon megszokott, a repedezett aszfalton csordogáló mosóvíz-patakocskáknak, sehol egy eldobott káposzta- vagy karalábélevél. Még csak ideiglenesen szétdobált, vagy épp felhalmozott banánosládák és zöldséges rekeszek sincsenek. Rend van. És ha mindezt körbejártuk-kiélveztük, az ember felmehet egy emelettel feljebb (mozgólépcsővel, naná) ahol ott a szép számú húsos, csirkés, halas, kenyeres stand.

Ha meg még feljebb megyünk, ott találjuk magunk az Újpesti Rendezvénytér névre hallgató részlegben. Ahol mindenféle performanszok, kiállítások, előadások mellett és/vagy hátteréül egy kávézó és egy hatalmas terasz is található.

Az egész egyszerre kúl és modern, mondhatni világvárosias, ugyanakkor nagyon is idézi a régi, igazán kellemes piacos élményeimet is. Az üvegfalakon keresztül látszik a régi és az új Újpest, a templom és a városháza, a Templom utcai és a piacteret övező régi üzletek és a közelben épülő új, sokemeletes irodaépületek. Az egész kicsit afféle 'időkapu' érzést kelt. Az új felett érzett öröm, vagy legalábbis rácsodálkozás vegyül a felidéződő régi emlékekkel. És ez bizony jó érzés. 

Szóval ez is egy amolyan „szeretem ezt a várost” élmény. Én mindenképp csak javasolni tudom, próbáljátok ki ti is! Így őszidőben egy hasonló kosárral hazaautózni a piacról mindenképp kellemes:

Ui.: A képeken azért ilyen ritka a nép, mert vasárnap reggel készültek. (Kivéve a standokat bemutatót, az szombati) Bizony ez a piac vasárnap is nyitva van, igaz kevesebb standdal, mint a hétköznapokon, de azért bőven van hol válogatni ilyenkor is. A tetőtéri kávézó és a terasz pedig nyilván főképp az itteni rendezvények idején van tele emberrel. Az Újpesti Rendezvénytér névre hallgató egységnek amúgy honlapja is van.