A zene, hasonlóan a legtöbb művészeti ághoz az előadók, a „sztárok” világa. A reflektorfényben álló résztvevők fémjelzik a produkciókat. Ők aratják le a sikereket, őket követik a rajongók. Pedig a létrejött produkcióknak sok esetben ők csak egy részét adják. A háttérben sokan dolgoznak. A szinte ismeretlen háttéremberek között bizony akadnak igazán legendákba illő munkássággal rendelkezők is. Ebben a régen tervezett cikksorozatban közülük szedünk össze pár érdekesebb résztvevőt.

A slágergyáros: Nile Rodgers

A nevét valószínűleg sosem hallottad még, de abban biztos lehetsz, hogy a zenéjén nőttél fel, sőt most is azt hallgatod állandóan. Madonna, Duran Duran, David Bowie, B-52, Sister Sledge, Diana Ross, Debbie Harry csak pár név azok közül, akik sokat köszönhetnek a cikk főszereplőjének.

Nile Rodgers-nek hívják emberünket, és ha ez a név nem is mond semmit, a "Le Freak" című számot, amelyet ő követett el Chic nevű zenekarával biztos ismered.

A szám csak egy a Chic slágerei közül, születésének története viszont mindenképpen említést érdemel. 1977 szilveszterén, - ekkor a Chic már befutott zenekarnak számított, túl volt az első lemezén, amely ráadásul rögtön be is aranyozódott - Grace Jones (a kor diszkó dívája) meghívta a bandát a méltán híres Studio 54 klubban tartott szilveszteri bulijára. De miután a beengedő ember nem ismerte fel a zenekart (amiről egyébként ők maguk is tehettek egy kicsit, mert lemezük borítójára nem került fel a zenekar képe, hanem csak két modell szerepelt rajta) mérgükben vettek a közelben két üveg pezsgőt és elmentek Nile pár saroknyira lévő lakására. Ahol is dzsemmelés közben született egy nóta Fuck Of refrénnel. Miután rájöttek, hogy egy potenciális világslágerrel állnak szemben, de azt is tudták, hogy ezzel a refrénnel nem kerülhet rádióba, a refrént "Le Freak"-re változtatták a nóta azonnal listavezető lett, 7 millió példány fogyott a lemezből.

A bemelegítő után vissza emberünkhöz:

Nile Rodgers 1952-ben született New York City-ben, otthon drogos szülők, jóformán állandóan betépve. Egy pozitívum azért akadt: folyamatosan szólt a zene, leginkább jazz és R&B. Nile akkor döntötte el, hogy gitáros lesz, amikor megpróbálkozott a Beatles "Day in the life" akkordmenetével egy gitáron, és úgy érezte, hogy ez neki is menni fog. Olyannyira ment neki, hogy hamarosan a harlemi Apollo színház házi zenekarába került, ahol a kor "afroamerikai" sztárjait (olyanokat pl. mint James Brown) is rendszeresen kísérhette. Viszonylag gyorsan belekerült a kor pezsgő klubéletébe. Rengeteg helyen lépett fel a 70-es években, egyik ilyen fellépésen találkozott Bernard Edwards basszusgitárossal, akivel nagyon hamar közös zenélésbe fogtak, ennek lett a végeredménye a Chic nevű zenekar. Első dalukat, az Everybody Dance című nótát lemezszerződés hiányában egy barát stúdiómérnök segítségével, stikában - zárás után a mérnök becsempészte a bandát - vették fel. A mérnök aztán a kész dalt elvitte kedvenc klubja Dj-ének, aki elkezdte azt játszani. A dal nagyon hamar népszerű lett (anélkül, hogy a Chic tagjai bármit is tudtak volna róla), és ennek hatására meglett a lemezszerződés is.

Az Everybody Dance sikerének köszönhetően „szabadkezet” kaptak a stúdióban, a vokál részek kidolgozásában az akkoriban már elismert Luther Vandross segített be, a vonós részeket pedig New York legjobb komolyzenészei játszották fel. A lemez hatalmas siker lett, aminek hatására a kiadó - látva Nile és Bernard képességeit - felajánlotta nekik, hogy a kiadóhoz tartozó többi előadó lemezein is működjenek közre, vállalják el a produceri feladatokat.

Szóba került a Rolling Stones neve is, de Nile-ék nem érezték magukat képesnek arra, hogy megmondják Mick Jaggernek vagy Keith Richardsnak hogyan csinálják a dolgukat. A választásuk a karrierje gyengébb szakaszát élő Sister Sledge lánybandára esett, a banda új lemezét teljes egészében a Chic legénysége játszotta fel, a dalokat Nile-ék írták és hangszerelték és mondanunk sem kell, az a dal amiről Sister Sledge ismert az egész világon, is erről a lemezről való, íme: 

A mindent elsöprő siker után Nile-ék következő feladatként Diana Ross új lemezének megírását kapták, ezt is flottul megoldották (bár a kiadó utóbb áthangszerelte, de a nóták így is Nile-ék munkái, az áthangszerelés ellenére, a végeredményen így is átjön Nile és Bernard funkys gitárjátéka): 

1979-ben a disco korszak véget ért, a Chic kiadott ugyan még pár lemezt, de 1983-ban a zenekar is feloszlott, Nile és Bernard külön utakon indult el. Mindketten adtak ki szólólemezt, amelyek zenészberkekben ugyan elismertek, de kereskedelmi szempontból nem voltak túl sikeresek, mindketten a producerségben látták a jövőt.

1983-ban David Bowie Nile Rodgers szólólemezének hatására döntött úgy, hogy felkéri következő lemeze producerének, az eredmény Bowie kereskedelmi szempontból mindmáig legsikeresebb lemeze lett, ez volt a Let's Dance: 

A hatalmas siker után rengeteg felkérés érkezett, íme csak néhány a legismertebb megvalósult produceri munkákból:

INXS - Original Sin, a felvételek 1983-ban készültek New York-ban. Andrew Farriss később többször is kiemelte, hogy mennyire simán és gördülékenyen készült az album: „mintha nem is lett volna felvétel”. 

Madonna: 1984-ben a feltörekvő énekesnő második lemezének producere Nile lett, a lemezen basszusgitáron Chic-beli társa, Bernard Edwards is szerepelt. Sokak szerint az erről a lemezről származó Material Girl volt az a szám, amivel Madonna végleg befutott: 

Duran Duran: először a The Reflex szám áthangszerelése következett (amely az együttes addigi legnagyobb sikere lett), majd amikor 1986 Andy Taylor gitáros és Roger Taylor dobos otthagyta a zenekart Nile nemcsak producerként, de a banda gitárosaként is részt vett a Notorius című lemez munkálataiban, íme az eredmény (a videóban 0:40-nél ott van Nile) : 

A fentiek mellet a 80-as évek folyamán Nile még az alábbi zenészek lemezein működött közre gitárosként és/vagy producerként:

B52, Jeff Beck, Paul Simon, Mick Jagger, Steve Winwood, Bryan Ferry, Grace Jones, Al Jarreau

A 90-es években a Chic újra összeállt, 92-ben Chicism címen új lemezt adtak ki, 94-ben Nile alkoholproblémái miatt elvonókúrára ment, 96-ban pedig Japánban, a híres Budokan arénában tartott Chic koncert volt az utolsó, ahol zenésztársával, Bernard Edwards-szal együtt lépett fel. Bernard már a koncert előtt rosszul érezte magát, orvosai azonnali kórházi kezelést javasoltak, de a gitáros nem akarta lemondani a fellépést. A koncert nagy sikerrel lement, de Bernard nagyon elfáradt, azonnal a szállodái szobájába ment lepihenni, másnap reggel Nile holtan találta a szobájában. A halál oka: tüdőgyulladás.

98-ban megalapította a kizárólag számítógépes játék zenék kiadására specializálódott Sumthing Else Music Works céget, amely a nagysikerű Deus Ex: Human Revolution, Halo: Reach, Gears Of War 3 , Borderlands 2 játékok zenei kiadásáért is felelős.

Az új évezred eddig főleg az újjáalakult Chic koncertjeiről szólt, de cikkünk megírásához az ötletet az idei Daft Punk lemez gigaslágere a Get Lucky adta, merthogy Nile Rodgers természetesen itt is szerepel, ő gitározik a felvételen (meg további két felvételen az új Daft Punk lemezen). A Daft Punk, amelynek új lemeze egyfajta tisztelgés a 80-as évek diszkó és funky zenéje előtt, nem is találhatott volna alkalmasabb személyt a gitáros posztra Nile Rodgers-nél. Nile Rodgers 1954-es Stratocaster gitárját egyébként "hitmaker"-nek (azaz slágergyárosnak) becézik, a fentiek ismeretében találóbb nevet aligha kaphatott volna.

A legendás gitár másolatát természetesen meg lehet vásárolni a Fendernél, a megfelelően autentikus kopásokkal és használati nyomokkal együtt.

És akkor az említett Daft Punk sláger:

Az idén 62 éves Nile-nál 2010 végén prosztatarákot diagnosztizáltak, amelyet úgy tűnik sikerült legyőznie, reméljük továbbra is megtartja jó szokását és újabb slágerekkel gazdagítja a világ popzenei termését.

A poszt elkészítésében nagy segítségemre volt Chris barátom, köszönöm ez úton is.