Bevallom, amikor úgy döntöttem, többet nem foglalkozom mindenféle politikával kapcsolatos vélemény megosztásával és főképp az ezeken való morfondírozással, kicsit aggódtam, hogy ugyan min fogok én a továbbiakban bosszankodni?

Szerencsére ez nem volt reális aggodalom, van ok a politikán kívül is…

Például itt van ez a mostani hétvége. Kezdetként ugye négy különböző úton is beesett a facebookos üzenőfalamra a fogkrémtubusos színjelölések titkos információtartalmáról szóló csoda. Ez persze még nem volna akkora baj, a népek utálnak gondolkodni és utána olvasni dolgoknak, viszont imádják a titkos összeesküvéseket. Erről írtam már sokszor, ezen igazából nincs mit csodálkozni. Manapság azt már nehezebb beadni, hogy mindenféle titkos társaságok aranyat állítanak elő ólomból, varázsigék és szüzek vérének segítségével, ezért muszáj ilyesmit kitalálni.

Hanem, ezután beesett a falamra egy korábbi Origo-s cikk, miszerint rengeteg kozmetikai és élelmiszeripari termékben használnak iparszerűen emberi embriókat. Olyannyira, hogy egy amerikai (mi más lehetne?) szervezet már bojkottra is szólított fel az ilyen cégek ellen.

Hát nem remek?  Ezt én már korábban olvastam, akkor utánajártam, igazából arról van szó, hogy néhány laboratórium, valamikor a teremtés hajnalán egy bizonyos anyagot vont ki emberi embrióból származó szövetmintából, amelyet aztán laboratóriumi körülmények között szaporított és módosított. Majd ennek az anyagnak a mindenféle változataival teszteltek mindenféle egyéb vegyületeket és azok hatását. Lehet persze hogy ez manapság is megtörténik, de azért érezhető, hogy némi eltérés van a cikk címe és a valóság között. Tehát megint csak ott tartunk, hogy a tények ravasz válogatásával, ezek megfelelő tálalásával remekül eladható „sztorikat” lehet gyártani, amire a jónép persze rögtön vevő lesz, hiszen borzongani jó, gondolkozni viszont fárasztó.

Én viszont azon gondolkozom folyamatosan, valóban jó dolog-e az információ-szabadság? Mert ugye most mindenki mindent megtudhat, ugyanakkor semmilyen kötelezettséget nem kell érezzen arra, hogy valóban olvasson utána dolgoknak, a véleménye kialakítása előtt tényleg járja körül a kérdést. Lehet, hogy erre a társadalom egyszerűen még nem áll készen? Amíg nincs meg az emberekben az igény arra, hogy teljes mértékben ismerjenek meg egy adott kérdést, vajon joguk van-e véleményt nyilvánítani a dologról? Tudom, hogy ez messze vezető kérdés, hiszen benne van az is, kinek a véleményét fogadjuk el, kinek a véleményében bízunk? (Ugyebár folyamatosan felmerülő kérdés például a Google vagy épp a Wikipédia véleményformáló ereje. Hiszen ha ők állítanak valamit, akkor azt tényként fogadjuk el, függetlenül attól, hogy az adott esemény valóban úgy történt-e ahogy ezek a források megadják.)

Ugyanakkor épp a fenti esetben az egyik beírásomra úgy reagált egy korábbi megosztó, hogy Ő nem polihisztor, honnan tudhatja, hogy egy adott hír igaz-e vagy hamis? Lehet. De ha nem tudja eldönteni, akkor miért oszt meg (ami azért igenis a vélemény-nyilvánítás egy formája)? A saját véleményem egyébként az, hogy 2013-ban igenis kell ennyire „polihisztornak” lenni mindenkinek. Az általános és középfokú oktatás során mindenki kap annyi kémiai, fizikai, biológiai és matematikai tudást, ami – némi utána olvasással – arra elég kell legyen, hogy egy fura hír legalább valami kétkedésfélét ébresszen benne. Akkor meg már csak pár kattintás a további ismeret meglelése. Ha meg erre nincs idő vagy igény, akkor az egészet ejteni kell, átsiklani rajta és nem megosztani.

Engem mindig érdekelt a világ körülöttem. Érdekelt hogyan készül egy termék, hogyan működik egy eszköz vagy épp hogyan szaporodik egy növény? Milyen állat hernyója araszol a lépcsőn, milyen eljárással készül egy radír vagy épp egy darab sajt? És persze igaz ez a technikai eszközök működésére is. A vezeték-nélküli kommunikáció vagy épp a mikrohullám megértése nem lehetetlen dolog, és sokat segíthet például különböző összeesküvés-elméletek leleplezésekor. De néhány statisztikai adat megismerése, adott esetben egy fejben végzett közelítő számítás is sokat segíthet. És persze a gazdasági folyamatok működéséről is szerezhetünk némi tudást, ez is csak matematika, és ha ezt így teszünk, adott esetben talán nem sétálunk bele mindenféle gyanús pénzügyi konstrukciókba... Attól hogy a világunk összetettebbnek tűnik mint bármikor korábban, még igenis megérthetjük a "dolgok" működését. És nem hiszem, hogy az erre való törekvés kárunkra válna... Ha úgy érezzük, jogunk van használni a világ összes elérhető lehetőségét, éreznünk kéne azt is, hogy kötelességünk megismerni ezek működését. A mikrohullámú sütőtől a GPS-en át a bankártyánk chipjéig épp úgy, mint mondjuk az asztalunkra kerülő élelmiszer gyártástechnológiájának legalább vázlatos ismeretéig. Minden adat elérhető, mi mégis hagyjuk hogy másod-harmad kézből származó hírek alakítsák a véleményünk. Hát nem pazarlás minden a tájékoztatásunkra költött fillér?

Írtam már máshol: Az ősember félt a vihartól, és mindenféle isteneket képzelt a villámok mögé, mert nem ismerte (nem ismerhette) a valós folyamatokat. A mai emberek zöme rémhírek által generált összeesküvés-elméletekben hisz, és maga is táplálja ezeket. Pedig valóban igaz, hogy soha nem volt még ennyi lehetőségünk a folyamatok megismerésére és megértésére. Csak időt kéne rá szánnunk, meg gondolkoznunk kéne kicsit.

Ha más véleményed van, írd meg, és persze – ha tetszett azért, ha nem, akkor meg azért - oszthatod is a bejegyzésem.