Kezembe került újra Bächer Iván „Helyek” című kötete. Igazából ez nem is csak az övé, mert ez a gyűjtemény Bächer Iván és Molnár Gál Péter - egyébként persze nagyon is összecsengő - írásait egyaránt tartalmazza.

Ez a kötet 2005-ben jelent meg, de a benne található írások a rendszerváltást követő első évtizedben születtek. Érdekes így 10-15 év távlatából visszanézni az akkori várakozásokra és aggodalmakra. Persze több volt az utóbbi, és persze ezek jó része be is igazolódott. De ami miatt most írok róla nem ez, hanem a - szerzőire amúgy persze jellemző - szemléletmód.

Nagyon érdekes és számomra nagyon tanulságos ezeknek az írásoknak az olvasása. Sugárzik belőlük egyfajta bölcsesség. A szerzők persze nyilván erősen tiltakoznának a „bölcs” jelző ellen, de én azt gondolom, az írásaikat jellemző fő motívum, a tények összeszedése, az összefüggések meglátása, és az ezek alapján születő megállapítások mindenképp megérdemlik ezt a titulust. Nyilván nem véletlen, hogy én is megpróbálom folyamatosan azt hangsúlyozni minden írásomban és megnyilvánulásomban, hogy mindent járjunk körbe, mielőtt véleményt alkotnánk. Más kérdés, hogy ez persze nem minden esetben sikerül.

A kötetre visszatérve: akárhány könyvet és történetet olvasok a témában, mindig lenyűgöz, hogy vagy 100 évvel és minimum egy, de inkább két világháborúval ezelőtt volt itt Európa közepén egy terület, ahol a legkülönbözőbb nációjú emberek éltek együtt. Németek, szerbek, zsidók, magyarok, tótok és horvátok és vagy egy tucat egyéb nemzetséghez tartozók. Éltek, tették a dolgukat, építették a saját környezetüket és ezáltal persze a nagy egészet is.  Mindenki hozzá tette, amit képességei alapján tudott, és mindenki tudta, hogy kitől mit várhat. A kötet történeteiben iparos, művész vagy épp vendéglátós dinasztiák és családok története elevenedik meg. Láthatjuk, hogyan keveredtek ide az alapítók, és hogyan találták meg a számításuk, hogyan hoztak létre a semmiből máig élő produktumokat.

És aztán láthatjuk, hogy esztelen és minden rációt nélkülöző, sötét ideológiák nyomán bekövetkező politikai történésekben hogyan semmisültek meg, sokszor a szó szoros értelmében, fizikailag is. Eléggé lehangoló belegondolni abba, hogy a könyv lapjain olvasható világ bizony elmúlt, ráadásul meggyőződésem szerint véglegesen. Legalábbis az én életemben már biztos nem fogjuk tudni kiirtani a múlt század közepén erőre kapott, előítéletek és nemzetiségi vagy faji alapon szerveződő megkülönböztetések mérgező és mindent elpusztító ideológiáját.

Mindenesetre az első lépés alighanem az kéne legyen, hogy minél több ember olvasson minél több ilyen kötetet. Hátha idővel egyre többen ébrednének rá, hogy bizony ideje volna szembenézni magunkkal ahelyett, hogy másokat hibáztatunk. Mert bizony egyformák vagyunk, hasonlóak a céljaink, és együtt biztos hamarabb el is érnénk azokat.

És itt vissza is térhetünk az első gondolatra, vagyis hogy miért tartom bölcsnek a szerzőket. Le se tudom írni, mennyivel pozitívabbnak és építőbbnek érzem az ilyen jellegű kötetek létrejöttét bármilyen ostoba politikai tüntetésnél, vagy bármilyen ostoba pártlap cikkeinél. Nem kellenek új gondolatok, nem kellenek jelszavak, nem kellenek ideológiák. Elegendő volna, ha vennénk a fáradtságot, és megnéznénk, hogy volt bizony időszak, amikor ez az együttélés működött. És az akkor, közösen létrehozott produktumok, épületek, szervezetek, színházak, kiadók, utak és városrészek a mai napig megvannak, és bizony ezek azok amelyek a mai életünk kulisszáit is alkotják. Ha ezt valahogy megértenék az emberek, talán már a lányom életében eltűnhetnének a gondolkodásra képes emberek számára persze már most is végtelenül ostobának és primitívnek tartott előítéletek.

Jó volna...

Ui.: ez egy 2013-as írásom, most leltem meg a nagy, mindent elnyelő háttértárolón...