Az van, hogy ha valaki követte a facebook oldalam, akkor láthatja, hogy a permanens macskatúltengés közepette hirtelen 6+1 (vagyis talán 8?) kutya jelent meg a színen. (Röviden: egy puliforma kóbor jószág – persze a párjával együtt - az én udvaromat választotta a családalapításra legalkalmasabbnak...) Eléggé aggasztó a dolog. Ráadásul beköszöntött a tavasz, vagyis újra nyitott házban élek (kertkapcsolat ugyebár, írtam korábban már egyszer) És épp az előbb tele lett a hócipőm azzal, hogy akárhányszor használni kívánom a bejáratot, folyton minden irányba közlekedő macskákba botlom. Az egyik kirohan, a másik be, persze összeütköznek, ettől megijed a harmadik, felugrik a párkányra, de persze felakad a hatalmas pocakja. (Gondolom ilyenkor bent a leendő macskakölkök jóóól beverik a fejüket.) Ugyebár tavaly még volt benti és kinti macska-kaszt. De mostanra rém szabadelvű lett a banda. Aztán meg akárhányszor leülök valamit csinálni, tuti hogy megjelenik valamelyik nyávogva, hogy vakarjam meg a fejét, kísérjem el sétálni, vagy legalább hagyjam, hogy ráüljön a klaviatúrára. Elég volt! Mostantól minden macska kizavaródik.

Csakhogy - és itt hatványozódik a probléma - megkutyásodott a kert, és most már nagyobb nekidurálás kell a macskáknak a nekiinduláshoz.  Amúgy ma figyeltem rájuk folyamatosan, igazából nincs komoly probléma, a kutyák rém okosak, rájöttek már a játékszabályokra, és úgy fest, a macskák is szoknak bele a helyzetbe, bár ez nyilván macskavérmérséklet függő. Egy hét múlva egy tálból esznek majd. (Persze hogy mit, az még kérdéses…)

Szóval, kutya: Az az igazság, hogy nem véletlen ám, hogy itt nincs kutya. Én nem mindennap jövök haza, a kutyával meg foglalkozni kell, különben nekiáll csavarogni, ezt már megtapasztaltam. A macskákat van ki etesse ha nem vagyok itthon, de a kutyák esetében ez nem működhet. Plusz ugye a kutyát oltani/chipezni kell. Szóval az biztos, hogy nem maradhatnak. Viszont helyesek, én meg nem kifejezetten vagyok az a kutyagyilkos alkat. Ezért aztán indítottam egy facebook oldalt a jószágoknak, kiderül mire jutunk. Lehet örökbe fogadni, elvinni, megvenni, ajándékba kérni meg bármilyen más konstrukcióban segíteni rajtam az én nagy bajomban. (A kölykökön meg az Ő nagy bajukon pláne...)

A dolog úgy fest, hogy az anya megmarad, mert eldöntötte, hogy én leszek a gazdája, kidolgoztuk a feltételeket, megfoltoztam a kerítést, és a jövő héten a helybéli erők egy szakaszát újjá is alkotják. (a kerítésnek, nem a kutyának). Mert egyszerűen rém helyes, és úgy tűnik remekül beilleszkedik. És a kutyának azért van jó oldala is, például nem ül a klaviatúrára. (Mert miközben ezt írom, megint itt tekereg egy büdös macska ám... Teringette! ) Jövő héten kihívom az állat dokit, aztán megszúrja, meg ami kell. De a kölykökkel valamit tenni kell. Egy-kettő sorsa alakulni látszik, de a többi még nemigen. Hétfőn felhívok pár ajánlott kutya menhelyet és alapítványt, mert állítólag az ilyen kölyökkutyákat azért el tudják helyezni. Mindenesetre minden segítséget elfogadok, a facebook oldalról a képet osszátok, hátha épp ott szeret beléjük valaki. 

Frissítés:      

Mondták ugye többen már, hogy IVARTALANÍTÁS a megoldás. Nos. A kutyák esetében még nem tudom, de a macskáknál 15-20 ezer pénz egy ivartalanítás. Néha akciósan valamelyik menhelynél kevesebb, de oda be kell jelentkezni jó előre, aztán oda is kell jutni valahogy... Nyilván igyekszem ivartalanítani sorban legalább a saját macskákat, ez természetes. De két megközelítésből is probléma van a dologgal: 1. ha megjelenik egy új jövevény, akkor nem az az első, hogy költsek rá tízenezer forintot, hiszen lehet hogy pár nap múlva továbbáll... Sok esetben ezek nem is szelídek annyira, hogy meg lehessen fogni, az egy macskánál sokszor hetekbe telik, mire úgy hajlandó mondjuk enni, hogy ott marad az ember mellette. 2. Az első pontban olvashatók ugye teoretikusnak tekinthetőek ám, hiszen ha NINCS pénze az embernek, akkor teljesen közömbös hogy mennyi is egy ivartalanítás. Ahol én most lakom, az a falu melletti majorság utolsó háza. Béke, csönd, nyugalom. De! Városi ember el sem tudja képzelni, ilyen helyen milyen mennyiségben tudnak termelődni/megjelenni a gazdátlan állatok! Én megpróbálok közömbös lenni sokszor a friss jövevényekkel szemben, nem gondolom azt, hogy mindennek élni kell ami megszületett (Darwin, ugyebár...) de sokszor nincs választás, vagy elfogadom egy jövevény közeledtét, vagy elpusztítom. Ehhez meg nem vagyok eléggé Rambo...  

Gondolom esetemben is működik az általam oly nagyra tartott "természetes kiválasztódás" törvénye, én nem vagyok elég kemény, ezért aztán a természet egy végeláthatatlan jószágkupac segítségével szabadul meg tőlem. Mondjuk, meg is fogom érdemelni...