Van egy hibám. (Igazából sok van persze, de most fókuszáljunk csak erre az egyre.) Időnként, egy-egy konkrét hírt olvasván, néha rákattintok az enyémtől nagyon eltérő véleményt képviselő hírportálokra vagy Facebook oldalakra, mert kíváncsi vagyok, ugyanezeket a híreket arrafelé hogyan mesélik el.
(Ez, mármint hogy igyekszem a másik oldalt is megnézni, szintén hiba, tudom.)
Bele szoktam olvasni a kommentekbe is, sőt, az is megesik, hogy egy-egy - szerintem - extrém butaságot író kommentelő profiljára rá is kattintok. Ahol aztán alapvetően kétféle benyomást szoktam szerezni. Az egyik, hogy a profil alapján igazából nem csodálkozom semmin. A másik viszont azoknak a profiloknak a köre, ahol látszatra normális és valamelyest tanult emberekre bukkanok. Olyanokra, akikkel akár én is barátkozhatnék, ha épp összefutnánk. Csak a programozásuk tér el teljesen az enyémtől.
Ezt a programozást bizony nehéz megértenem. Jó, tudom, ez az emberi jellem és gondolkodás alapja, védenünk kell a saját világképünk, különben elveszítjük a talajt a lábunk alól. De akkor is. Hiszen ezek az emberek is ebben az országban élnek, ugyanazt kéne lássák mint amit én látok. Persze tehetik máshová a hangsúlyokat, lehetséges, hogy nekik más a fontos, és persze előfordulhat, hogy ha elég sokat olvassák a propagandában, hogy egy bizonyos dolog zöld, akkor lassacskán tényleg elhiszik, és valahogy elnyomják a szemükből érkező képet, ami szerint bizony az a dolog amúgy fekete. No, mindegy. Szóval épp egy ilyen profil fölött borongtam, amikor leesett, hogy hát itt pont arról van szó, mint kedvenc ánglius sorozatomban is.
Ott ugye - a sorozat a két világháború között játszódik - van egy félfeudális rendszer, annak minden társadalmi megkülönböztetésével. Ennek ellenére a cselédsorban élők jó része (mondjuk kétharmada) nem is tud gondolni arra, hogy valami probléma lehet a társadalommal és az azt irányítókkal. Ha bármi baj történik, akkor azt az élet velejárójának tartják, olyasminek, ami abszolút elkerülhetetlen, de semmiképp sem olyasminek, amiért netán egy uraságot, az arisztokratákat vagy az arisztokráciát kellene okolni. Sőt, velük szemben más a mérce is, James egyszer ki is mondja, rájuk (mármint az arisztokráciára) más szabályok érvényesek, elnézőnek kell lenniük velük szemben. Számos jelenet van, ahol a szereplők épp azt ecsetelik, hogy a Lord (Meldrum) szívén viseli az érdekeik, miközben a következő jelenetben azt látjuk, hogy a lord a kirúgásukra készülődik. Épp olyan vak a cselédség hite, mint a Facebook bizonyos rajongói csoportjainál tapasztaljuk...
Így jártunk. Igazából felesleges is tovább borongani az állapotokon. Ez nem a valóság, csupán egy film, mi vagyunk a szereplői. Valahol valakik biztos jókat nevetnek rajtunk, és azon, mennyien vannak közöttünk, akik nem látnak ki a jelenetükből. A szereplőktől felesleges elvárni, hogy körültekintőek legyenek, teszik amit a szerepük szerint kell. (Csak az a kár, hogy a mi ruháink nem olyan elegánsak. Meg hogy még semmi hír arról, mikor is lesz vége a forgatásnak, és mikor mehetünk haza, végre.)
