Ma végre bementem a Burger Kingbe és ettem egy 'Krampusz' burgert a téli kollekcióból. Mert olvasni olvastam már róla több streetfood blogon is, és kíváncsi lettem, csak sosem jött pont jókor szembe egy megfelelő alkalom. Újabban rákattantam a csípős dolgokra, ennek a burgernek meg a majd 20 dekás Angus marhán kívül épp a chili a varázsa, meg a borsos szósz. Nem is volt rossz, sőt, de még mindig a Black Cab 'Cabbie' burgere az igazi kedvenc. Vannak ugyan, akik szerint a hamburger nem magyar és főképp nem egészséges, de erre talán kár is szót vesztegetni. Épp ezért erről még nem is írnék persze, ha nem történik velem ma meg egy olyan esemény, ami épp egy éve már egyszer szinte pontosan ugyanígy megtörtént. (Hmm. Ez rendkívül érdekfeszítő és sejtelmes felvezetés, most kapkodhatom magam a megfelelő szintű folytatáshoz...) 

Szóval ott tartottam, hogy történt valami. Mégpedig annyi, hogy egy meglehetősen távoli ismerősöm megint megosztott a facebook falon egy pár évvel ezelőtti cikket a manapság kapható étkezési só összetételéről. Nevesül, hogy jóval több kálium-klorid van benne, mint az indokolt és egészséges lenne. (Merthogy az étkezési só az nátrium-klorid kéne legyen.) Ezt a cikket még anno megolvastam, el is raktam magamnak, hogy majd egyszer még jól jöhet. Az itthoni konyhasóm azért nem dobtam ki, de úgy volt, hogy legközelebb talán megnézem a boltban, mi is áll a sós tasakok hátulján. Persze ha nem felejtem el, és nálam lesz az apróbetű-olvasó szemüvegem. De persze nem néztem meg.

Aztán nem sokkal ezután egy másik megosztás is a szemem elé került, egy cikkről, amelyben a top 12 egészségkárosító élelmiszert ismertetik. Ezt is meglestem. És mit ad isten, ezt is (vagy valami nagyon közeli klónját) olvastam már. Valami időhurok lehet itt, vagy mi... A legszebb, hogy mindennek ellenére pont ugyanúgy felbosszantottam magam, mint anno mikor először olvastam vala. Elő is kapartam nagy mérgemben az akkor írottakat, aztán újrafogalmaztam, és most jól a nagyérdemű elé terítem:

A felsorolás kezdődött ugye a szokásos telített és telítetlen zsírsavakkal, meg mindenféle növényi olajjal, amelyek mint tudjuk első számú közellenségek egy ideje. Aztán jött az édes halál, a cukor. Mire kettőt pislogtam, ott tartottunk, hogy kerülendő minden tejtermék, minden gabona, minden nem saját vágású hús…

Rettenet!

Elmondom, hogy vélekedem erről én. Kezdjük ott, hogy akár tetszik, akár nem, az élet bizony egészségtelen dolog. Ha nem így lenne, nem halnánk meg a végén. Ettől még persze érthető, ha valaki minél tovább szeretné nyújtani a határokat, de azért azzal sem árt tisztában lenni, hogy az ember úgy általában bizony már ma is többet él, mint az, az adott testfelépítésű és életmódot folytató állattól elvárható volna.

Néha persze engem is meglebbent az egészséges életmód és étkezés szele. Az rendben van, hogy szándékosan nem eszem műanyagot, nem eszem félkész kajákat, ha nem muszáj. Meg tudom csinálni itthon lisztből és vízből a tortillát, lisztből és élesztőből a kiflit, meg egy sereg dolgot, amit amúgy zacskóban félkészen is be lehetne szerezni. A tojásrántottát szalonnából olvasztott zsíron csinálom, nem olajon, de nem azért, mert az káros, hanem mert a zsír finomabb. A húspogácsa a hamburgerbe csak sózott-borsozott marhahúsból készül (illetve most párszor birkából-bárányból, ha már ennyi szaladgál erre), és nem mirelit húspogácsából. Aki ismer, tudja hogy volt ugye sajtkészítői kiruccanásom is, pár hónapig rengeteg bio juhsajtot is csináltam és ettem. Sok gyümölcs, nyers zöldség. Nem iszom szénsavas műitalokat, és igyekszem ellenállni minden színes csomagolású és aktuálisan reklámozott csodaterméknek. Szóval, amire lehet, arra odafigyelek. De ez a top 12 cikk azért rendesen „át van esve” a ló másik oldalára. Innen már tényleg csak egy lépés a fényevés. 

Úgy érzem, kergetünk ezzel az egészséges táplálkozással egy idealizált képet, ami egy valójában sosemvolt aranykort vizionál. Úgy teszünk, mintha az ember eredendően tiszta és egészséges dolgokat evett volna csak, ami azonban az idők folyamán elromlott, és ezért van most annyi nyavaja meg modern betegség. Pedig az is lehet, hogy pusztán azért van, mert anno csak igen kevesen érték meg mondjuk a 40. szülinapjukat, ezért aztán idő sem volt mindenféle bonyolult betegség kialakulására. Ne felejtsük, az emberré válás kezdetén, a bronz vagy akár a vaskorban 20-25 év körül volt az átlagos élettartam! Még a XII.-XIII. században is csak 30 év körül volt a születéskor várható átlagélettartam, egy 60 éves ember akkoriban még tényleg vén bölcsnek számított. Szóval nem biztos hogy a megváltozott táplálkozás a fő oka a problémák jelentkezésének, hanem az, hogy megérjük e problémák kialakulását.

Azt se feledjük, hogy a régi időkben mondjuk minden 3 vagy épp 5 gyerekből csak egy élte meg a 10. születésnapját. A többi megfagyott télen, vagy éhen halt, elvitte a himlő, vagy megette egy tigris. Szép, vidám, egészséges világ lehetett valóban. Innen már csak egy ugrás a védőoltások és az egész modern orvoslás elutasítása. Merthogy bizony sokan mondják, hogy ezek csak a gyógyszergyárak érdekeit szolgálják, és nélkülük sokkal boldogabbak és egészségesebbek volnánk. (Épp most olvastam egy cikket a gyerekeiket imával gyógyító idiótákról.)

De elkalandoztam, bocsánat.

Szóval, most valahogy úgy érzem, hogy a jelenlegi helyzetünkben próbálunk visszatérni valami korábbi, ősibb állapotba, miközben ezt a jelenlegi színvonalat és életnívót meg sem közelíthettük volna, ha a most olyannyira vágyott régi stílusban éltünk volna tovább. Szidja mindenki a nagyüzemi termelést, a növényvédelmet, a vegyszereket. Közben pedig pontosan lehet tudni, utána lehet nézni, hogy egy adott népesség ellátásához mennyi élelmiszerre van szükség és azt mekkora területen lehet a hagyományos módon megtermelni. Lehet találni érdekes tanulmányokat akár csak a magyarországi népesség alakulásáról, arról, hogyan hatott a Kárpát-medence népességére, amikor olyan népcsoportok olvadtak be a magyarságba, akik értettek a földműveléshez.

Na. És hogy mit akarok ezzel mondani?  Leginkább azt, hogy együnk bátran bármit, amihez kedvünk van. Figyeljünk oda a minőségre és kerüljük a teljes egészében „mű” dolgokat. De ha arra vágyunk, főzzünk és együnk tojást, húst, tejet. Süssünk gabonából kenyeret, igyunk alkoholos italokat. Együnk sok csokoládét. Mert ezek mind finomak. 

És a végén mindenképp meghalunk. 

Ui: A képen nem hamburger van, mert az összes krampuszburgeres képet már rommá posztolták a kajás blogok. De ez ugyanolyan egészséges és minimum ugyanolyan finom.