Két napja írtam egy gyors posztot (a fürdőkádban ülve) a belassult Windows rendszerről és az ez okból sürgetővé vált gépcsere nehézségeitől. Miután szerencsésen egy Macintosh tartalmú címet kapott a poszt, egész szép olvasottsága lett, jöttek is hozzászólások szép számban. Ráadásul egész értékesek is, bár persze abszolút igazság nem született a végére. Szóval, hogy végül is milyen gépre történik majd a csere, az még nem dőlt el.
Történt viszont közben valami. Miután itt volt a szép esős-nyugalmas ünnepnap, gondoltam egy bátrat, és a halódó Toshiba laptopot Windows alatt szenvedő állapotból egy szabadon szárnyaló Linux-os géppé varázsoltam. Legalábbis ez volt az elképzelés. (Olyan ez, mint amikor az ember csak Karl May-től olvas a vadnyugatról. Minden roppan csábtónak, idillikusnak és mégis vadregényesnek tűnik. Aztán amikor odaér, az első sarkon lelövik.)
Természetesen soha korábban nem volt dolgom Linux operációs rendszerrel, még csak nem is láttam ilyet közelről. De amolyan „minden-mindegy” alapon belevágtam. (Alapvető hozzáállásom a dolgokhoz az ilyen jellegű próbálkozás. Ha bejön, remekül lehet dicsekedni vele, ha nem, akkor nem meséljük el senkinek...) Nem túl kiterjedt keresésem folyamán az első komolyabbnak látszó változatot választottam, az Ubuntu -féle rendszert. A 14.04 LTS verziót, mert ez volt az első találat (meg a legfrissebb is). Elolvastam gyorsan amit kellett a teleptésről. Ezután meglepően simán sikerült gyártani egy telepítő pendrive-ot is. (Ráfért az egész egy 1 GB-os pendrive-ra, bár éppen hogy.)
Lementettem amit muszáj volt, elbúcsúztam a facebookon az ismerősöktől, aztán bedugtam a pendrive-ot és nyomtam egy újraindítást. ...
És most egy Linux rendszerrel működő laptopon futó LibreOffice programban írom ezt a posztot. A technika néha meglepő, engem leginkább az szokott meglepni, ha minden simán működik, ahogy azt előre megjósolták. Ez valahogy sosem tűnik természetesnek, különösen, hogy a technika azért általában feltételezi az ember közreműködését, és ez nyilván eleve a leggyengébb láncszem.
A telepítés simán lezajlott, épp úgy, ahogy a Linux-os oldalon olvastam. Nem is tartott túl soká. A végén az újraindult gép szépen felállt. A használat sem volt annyira fura, igazából itt is csak kattintgatni kell. Persze azért pár dolgot át kell állítani a fejünkben, ha Windows-ról váltunk Linuxra. Ami tetszett, hogy rögtön volt Libre Office, tehát elvileg rögtön működésképes, használható gépem volt. Igazából nem is töltöttem le mást pluszban, mint Chrome böngészőt, mert az Ubuntu-hoz a Firefox jár. Az ugye tudható volt, hogy a letöltött telepítő egy rakás szoftvert is tartalmaz, gyakorlatilag minden fontos képnézegető-, videó- és zenelejátszót, meg egy csomó egyebet. Viszont fogalmam nem volt, ezek micsodák és hol lehetnek, pláne, hogy hogyan lehet őket elindítani... Merthogy a megszokott Windows-os metódusnak itt nyoma sincs.
Némi súgó böngészés után megismertem a „Dash” és a „Szoftverközpont” elnevezésű funkciókat. Itt ugye egy Unity nevű asztalról beszélnek, amin található a baloldalon egy Indítósáv. Ezen vannak ikonok. Az említett két funkció is itt lakik. Az előbbi ugyebár egy komplex kereső, amelyik mind a gépen, mind a neten található legkülönbözőbb megoldásokat és válaszokat kínálja a keresőmezőbe bepötyögött szövegre. (Mintha ez volna Chrome OS lényege is...)
Így fest a Dash komplex kereső.
A második pedig egyfajta „kaput” képez a számunkra szükséges, meglévő vagy épp letölteni kívánt szoftverek és programok felé. Megnézhetjük (téma szerinti bontásban) azt is, mi van telepítve már a gépen, és itt tudunk felesleges programokat eltávolítani is.
Ilyen a szoftverközpont. Látható hogy ott a "Minden szoftver" és a "Telepített" lehetőség egymás mellett.
Amit most írok, persze nem szabatos leírása a funkcióknak, inkább az én érzéseimet, rácsodálkozásomat tükrözi. Pár órás böngészés és okosodás után egész jópofa dolgokat lehet találni. Van néhány tulajdonság, amit meg kell persze szokni, az Ubuntu súgója néha – érthetően – más terminológiát és fogalmakat használ, mint a Windows, ezért keresni sem mindig egyszerű az elején, nem tudjuk mit is kéne beírni, mert amit mi érzünk logikusnak, az néha nem működik. Ez igaz egyébként a Dash keresőjére is, ha tudjuk mi a neve a programnak, amit keresünk akkor jó, de ha nem tudjuk, akkor azért néha egy kis időt elvesz a dolog. De ezt nyilván megszokom hamar.
Tetszik, hogy több (négy) asztalt használhatok párhuzamosan, és a gép is bírja a tempót. Végül is ez volt az egész cserebere értelme. Még csak pár órája megy a rendszer, és néhány dolog még nem tiszta: Nem tudom, hová tudok kirakni minden programot, amire szükségem lenne. Ikonokat az asztalra még nem igen tudok kirakni, (bár ehhez épp most találtam valami segedelmet) viszont az indítósávba nem fér oda túl sok minden. Persze a Dash-ban ott lesz ami szükséges (a használat gyakorisága alapján rangsorol) de ezt is szokni kell.
Ami viszont bejövős: A telepítés után minden működött, egyetlen driver, vagy illesztő nem hiányzott. Pedig ez néha még Windows rendszerek közti átálláskor sem megy simán. A gép elég gyors lett, nem gondolkozik feleslegesen. A Libre Office elsőre meglehetősen használhatónak tűnik. Ráadásul millió olyan kis plusz program van, amit ugyan még ki sem próbáltam, de a leírásuk alapján hasznosak lesznek.
Szóval egyelőre itt tartok, persze két nap múlva - jó sok Ubuntu fórum olvasás után - már mosolyogni fogok ezen a poszton, hiszen addigra rájövök egy csomó alapvető funkcióra, amit minden profi Linux használó ismer már. Mindenesetre egy próbát megérhet bárkinek a dolog, most az a véleményem. A gépcsere ugyan nem marad el, mert azért el lehet képzelni nagyobb sebességet a mostaninál, de az agyölő várakozások, miközben fogjuk a fejünk, hogy: "most mi a bánatot csinálhat ez a nyomorult gép?" azért úgy nézem, eltűntek.
Update: mióta ez a poszt elkészült, megint eltelt egy jóadag idő. És mostanra már azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy tényleg ne az eredetileg szóba jövő új Windows vagy a használt Macbook közül válasszak új gépet, hanem vegyek egy jobb gyártótól származó új laptopot, oprendszer nélkül, és tegyek rá és ilyen Ubuntu Linuxot...