Érdekes dolog ez. Mármint hogy a macskák vajon mit is gondolnak a világról. Pár napja írtam a facebookon, hogy az anyamacska orvul felköltözött a konyhaszekrény tetejére, a mennyezet alá. Ott nyilván melegebb van ugye, mint az alsó régiókban, plusz a maradék kölkök sem férnek hozzá, mert azt hiszem, mostanában már némileg bosszantják.

Soha korábban ilyen magasságot nem ért el egy macska sem nálam, ő tűzhette ki a macskanép mancslenyomatos zászlaját oda.

Aztán, egy napra rá keresem a nagymamacskát (Ő a nagymama, hiszen az anya az ő lánya a kölkök meg az unokái. Igaz, meglehetősen fiatalos nagymama, és ivartalanítás miatt a későbbi családtagokról való gondoskodás nyűgje sem nyomja a vállát.) Sehol sem leltem, mígnem felfedeztem, hogy a szekrény tetején a párkányléc fölött kikandikál egy macskafül… szóval ez a jószág is rájött, hogy ott bizony van keresnivalója. Ami azért érdekes, mert vagy megbeszélték egymás között, vagy látta, hogy ott van egy macskányi hely, és ő is kipróbálta. Mindkettő feltételez azért bizonyos fokú intelligenciát. Van persze itthon mindenféle etológiával foglalkozó kötet a polcon (még apámtól származók) de igazán korrekt macskagondolkozási tudnivalókat nem leltem bennük.

Mondjuk ez a nagymamacska amúgy is jó fej, pár éve még kölökként jelent meg az erkélyajtóban, és miután sokkal szőrösebb és plüssállatszerűbb volt az itteni macskapopulációnál, némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy beengedjük. Azt már nem tudom, ki volt a döntőbizottság másik fele, vagy a lányom, vagy valamely épp aktuális barátnő, erről sajnos nem készültek dokumentumok, de az tuti, hogy bizottság hozta a döntést, nem én egyedül.

Aztán lett egy szép nagy csupaszőr macska belőle, és már máskor is adta jelét annak, hogy valami azért van a fejében, mert például az működik, hogy – ha épp bent éjszakázik, ami ritka, inkább csak télen fordul elő – akkor este lefekvés időben felállva a kanapéról elég azt mondani, hogy: „na, menjünk aludni, gyere” és már üget is fel a lépcsőn.

Amíg kutyátlan volt a háztartás, a műhelyben sem igen lehetett úgy dolgozni, hogy a macskák ne segítsenek, de mióta megpulisodott a porta, azóta ezt az udvari segítő szerepkört a pulik vették át, főképp a kicsi, attól gyakorlatilag mozdulni nem lehet. a nagymamacska meg a gerendákról figyel közben, megfelelő mértékű utálkozással az ábrázatán.

No. Mint látom, ez a poszt mostanra eléggé le is ült, vagy most rögtön írnom kell valami a figyelem felkeltésére alkalmas akciójelenetet bele, vagy be kell fejezni gyorsan.

Azt hiszem az utóbbit választom…