Jómagam mindig is Windows-os gépeket használtam. Mind asztali, mind hordozható gépek esetén csak ilyenekkel kerültem kapcsolatba. A jelenleg használt Toshiba laptopom még 2008-ban lett beszerezve, eredetileg Vista operációs rendszerrel. Azóta történt egy s más, és mostanra eljutottam oda, hogy a masina gyakorlatilag teljesen használhatatlanná vált.
Ennek kapcsán gondoltam végig, hogy is néz ki egy átlagos Windows-t futtató laptop életciklusa:
- Új korában persze nagy az öröm. Nincs vele semmi gond. Minden működik, gyors, szép. Tudunk váltogatni az ablakok között, akár több dolgot is csinálhatunk párhuzamosan. Bekapcsoláskor hamar harckész lesz, és a kikapcsolás is simán megy.
- Aztán, úgy egy év múlva észrevesszük, hogy azért már nem minden megy olyan flottul. Picit lassul, néha csak nyűgösen csinál meg feladatokat. Kicsit tovább tart már a bootolás is. Ekkor kezdünk el jobban odafigyelni a biztonságra, elkezdjük takarítani a merevlemezt, töredezettség-mentesítünk, sőt, törlünk is egy csomó dolgot a HDD-ről. Elkezdünk letöltögetni takarító programokat, minden kis beszorult fájltöredéket kipucoltatunk. Ez segít is valamennyit, de igazából nem sokat, a hatás inkább lélektani.
- Újabb fél-egy év alatt eljutunk oda, hogy a helyzet már tarthatatlan, muszáj újratelepíteni a rendszert. Meg is tesszük. Először az eredeti op. rendszerre, mert az egyszerű. A tapasztalatom szerint ezután a gép ugyan jobb lesz, de sosem éri el az eredeti gyári sebességet. Hogy miért, azt nem tudom, de elég sok laptopom volt már, ez általános tapasztalat volt velük.
- A következő operációs rendszer frissítésig már kevesebb idő telik el. Ekkorra már szét is szedjük a gépet, kipucoljuk, átnézzük (vagy átnézetjük). Majd felrakunk egy új operációs rendszert, mert mindenki azt mondja, hogy az sokkal jobb és gyorsabb…
- Csodát persze nem hoz ez sem, a kezdeti rácsodálkozás az új kezelőfelületre, az új funkciókra hamar elmúlik, és előbb utóbb rájövünk, hogy igazából ugyanott vagyunk, mint korábban. Kapunk egy csomó javaslatot barátoktól, ismerősöktől, hogy növeljük a memória méretét, váltsunk SSD-re, satöbbi-satöbbi. Igen ám, de persze itt már egy 3-5 éves gépről beszélünk, és folyamatosan ott motoszkál bennünk, érdemes-e még több tízezer pénzt invesztálni a fejlesztésébe. (Arról nem beszélve, hogy ez a gép, ebben a konfigurációban az elején tudott jól működni. Akkor most miért kell fejleszteni?)
- Kínlódunk hát tovább. Aztán egyszer csak ráébredünk, hogy többet ülünk a gép előtt várva, hogy csinálja amit szeretnénk, mint amit valójában munkával töltünk.
És ilyenkor érkezik el a csere időpontja. Igen ám, de mire cseréljünk? Én mostanában már csak írok a gépen, a posztokat, meg a céges cikkeimet írom először word-ben, majd az admin felületeken. Ezen kívül képeket szerkesztek/méretezek, javarészt szintén a posztokhoz. És persze netezek, sokat. Játszani viszont sosem játszom, hiszen a nagy gépigényű játékokról a laptopom ugye még az első év végén leszoktatott…
És itt a kapcsolódás, a címbéli kérdéshez. Egy minőségi gyártótól való, de belépő kategóriás, Windows-t futtató új laptop áráért lehet kapni egy 4-5 éves Macbook, vagy némi szerencsével akár Macbook Pro gépet. És egyre több helyről hallom, hogy ha munkára kell, és azt akarom, hogy kinyitva a gépet rögtön tudjak dolgozni, mindig és mindenhol, akkor ez a Mac lesz a jó választás. Sosem fog belassulni, sosem kell frissítésekkel bajlódnom többé. És való igaz, a környezetemben nem ritkák a jól működő 6-8 éves Mac gépek sem. Ez alatt ugye a fentiek alapján minimum két Windows laptop elfogy, ráadásul a mondjuk 8 évből talán 2-3 olyan lesz, ahol elégedettek vagyunk.
Ugyanakkor viszont ott a beidegződés, hogy mégiscsak használt motyót veszünk. És ugye a korábbi tapasztalatunk - a fentiek alapján - a használt gépekkel nem túl jó. Nehéz a váltás, nem csak anyagilag, de fejben is.
Szóval, ez van most. Meglátjuk mi lesz a dolog vége. Mindenesetre, ha van hozzáfűzni valótok, tegyétek meg, hátha tanulok belőle…
