Nos, elérkezett a pillanat, bár lehet hogy túl későn is szántam rá magam… Miután most már vagy 10 hónapja vagyok normális állás nélkül, úgy gondoltam teszek egy próbát a facebookkal is.

Felraktam az oldalamra egy „Hahó! Itt vagyok, tessen már észrevenni!” stílusú kiáltványt a munkakeresésemről, és szépen kértem mindenkit, hogy ha épp nem is tud alkalmazni, legalább ossza meg a posztomat. Persze gondolkodtam előtte egy sort, hogy vajon mennyire kellemetlen, mondhatni „ciki” egy ilyen közzététel, de most munka kell, büszke még lehetek később is majd. (Ha már lesz állásom.) Csodák csodájára el is indultak a megosztások. Bár a facebook egyéni biztonsági beállításai miatt nem minden megosztást tudok nyomon követni, azért így is érdekes látni, ahogy ismerősöm általam már nem ismert ismerőse oszt tovább még távolabbi emberek felé…

Hogy milyen eredményre vezet a dolog, az még kiderül… mindenesetre bíztató, ahogy sosem látott/ismert emberek próbálnak segíteni, küldenek ötleteket. Még a végén kiderül, hogy a facebook nem is az ördög találmánya. (De legalábbis nem a leg gonoszabb közülük.)

Azóta persze a visszajelzések hatására már kicsit máshogy írnám meg a dolgot, eredetileg viszonylag kevés támpont került bele, főképp azért hogy minél szélesebb teret adjak a munkaadóknak. Például nem jeleztem a lakhelyemet, igaz a facebook profilomból ki lehet bogarászni, de nyilván célszerűbb lett volna jelezni.

Ha nem járnék sikerrel, mindenképp lesz egy álláskeresés újratöltve poszt,  ott hasznosítom a tapasztaltakat.

Ui.: Persze ha Amerikában élnénk, néhány ilyen facebook poszt után (azok tapasztalatából) lehetne írni egy könyvet a „Hogyan keressünk állást a facebook segítségével?” címmel, és jó marketinggel egy csomó pénzt kereshetnénk. De hát nem élünk ott…

Az alábbi linken van amúgy a facebook "hirdetésem" (Ha valaki épp megosztaná, ott megteheti.):

http://www.facebook.com/attila.gyokosi