Kezembe akadt - mert a minap visszakaptam egy barátomtól akinek kölcsönadtam még jó régen - Lee Stringer Fedél nélkül New Yorkban című könyve. Ez egy dupla kiadás (Nyitott Könyvműhely, 2006), a fenti íráson kívül tartalmazza Stringer és Kurt Vonnegut írásról folytatott beszélgetéseit is.
Most újra elolvastam. És egészen jónak tartom továbbra is. A színes bőrű Lee Stringer kokainfüggő hajléktalanként élt New York utcáin a nyolcvanas évek elejétől majd másfél évtizeden át. Saját bevallása szerint egy nap valami hegyes dolog után kutatott, hogy kitisztítsa vele a pipáját. Egy ceruzacsonkra akadt. Megtalálta és írni kezdett vele. A továbbiakat mindenki elolvashatja a regényben. A New York-i Street News (ottani hajléktalan újság) szerkesztőjeként keserű iróniával, de mély emberséggel, bölcsességgel írja meg az utca népének történeteit. Stringer írásait olvasva rádöbbenhetünk, hogy New York hajléktalanjainak világa nem is áll olyan távol tőlünk, és bizony gondolatai segíthetnek saját világunk megértésében is...
Azt gondolom, ez a könyv is benne kéne legyen egyfajta mindenki számára kötelezően elolvasandó könyvcsomagban. Mert ahhoz, hogy legalább megközelítően objektíven tudjuk megítélni a körülöttünk lévő világot, szükséges hogy meg is ismerjük és értsük. És ez a könyv sok tanulságos gondolatot tartalmaz. Igen szemléletesen és érzékletesen írja le, hogyan válhat valaki egyik percről a másikra földönfutóvá, ezután hogyan maradhat életben, és ha eléggé akarja hogyan tud visszakapaszkodni a társadalom pereméről...
Tanulságos mű, az bizonyos.
Nyilván írnom kéne a Vonnegut féle feléről is a könyvnek, de arról majd talán más alkalommal. Vonnegut neve egyértelműen garancia, különösebb ajánlásra nem hiszem hogy szükség volna... :)
