Mint látható, nicknevemnek a Thoreau-t választottam. Nyilván sokan tudják ki volt Thoreau, de talán nem mindenki, az biztos hogy mostanság felénk nem tartozik a „mainstream” irányzatokhoz. Pedig…

Szóval, Henry David Thoreau 1817-ben született a Massachusetts állambeli Concord városában. A teljes életrajzot most talán nem másolnám ide, a wikipédián mindenki meglesheti (persze az angol nyelvűn, a magyar szégyenletesen rövid). A lényeg, ami miatt számomra oly meghatározó lett, hogy még a nevét is kölcsönvettem, fő műve, a Walden. Ebben a könyvben annak a két évnek a történetét írja le, amelyet teljesen egyedül - mintegy remeteként - töltött a vadonban, a Walden tó mellett. Ez alatt a két év alatt a természet részeként élve a gyakorlatban alkalmazta Rousseau természet közeli eszméjét.

Könyvében nem csak az események leírása olvasható, hanem rengeteg filozófiai fejtegetés is. Gondolatok, következtetések, amelyek az adott élethelyzetét hasonlítják össze az akkori, már épp polgáriasodott világban uralkodó nézetekkel.  Ami számomra folyamatos csodálkozásra és csodálatra ad okot, az a mű keletkezésének ideje. Az 1840-es évek. Nálunk akkor ugyebár épp a függetlenségünk kivívása volt a slágertéma, mellesleg pedig gőzerővel (szó szerint…) haladtunk az iparosodás és a „moderné válás” felé. És ugyanekkor volt egy ember az óceán túlpartján, aki pontosan látta mennyire feleslegesek, hiábavalóak, sőt károsak ezek a célok. Megdöbbentő olvasni mennyire pontosan reflektálnak a mai viszonyokra a másfélszáz éve írott sorai! Különösen, ha a mai, felfokozottan fogyasztás centrikus társadalmunkra vonatkoztatjuk a megállapításait. Hihetetlenül pontos meglátásai vannak a felesleges termékek megszerzésének vágya által gerjesztett ördögi spirálról. Pedig akkoriban még nem voltak multik és nem volt tv sem…

Persze a gondolatok és a következtetések itt-ott naivak, néha túlságosan leegyszerűsítőek. De ettől még igazak, és biztos vagyok abban, hogy jobb világban élnénk, ha mindenki olvasta volna a Waldent.  (Arról nem is beszélve, ha meg is fogadná, alkalmazná az abban olvasható elveket.)

Nem mellesleg Thoreau találmánya a mostanság oly népszerű „civil disobedience” vagyis a polgári engedetlenség fogalma. Ő írta le 1849-ben megjelent tanulmányában, hogy a polgár köteles megtagadni az igazságtalannak tartott hatalmat.

A lényeg: ez a mű alapmű, mindenkinek csak ajánlani tudom… Különösen aktuális lehet a mai viszonyok között, hiszen látható hogy a gazdasági értelemben vett „jó világnak” alighanem leáldozott, és sok minden mellett ideje volna átgondolnunk az anyagi javakhoz fűződő viszonyunkat is.

Thoreaunak pedig kellene egy szobrot állítani, mondjuk a Kossuth téren.