Az idő alapvetően nem egy rossz találmány. Egy baj van vele, mégpedig az, hogy telik. Néha lassabban, de többnyire mostanában inkább gyorsan.
Akit az idő mindenféle fizikai aspektusa érdekelne, az olvassa el Hawkinstól „Az idő rövid története” című alapművet. Jó. Tényleg. (Ráadásul a mostani kiadások már bővítettek, hiába, telik az idő…)
Jelen poszt nem erről fog szólni. Inkább a mindennapi időről, arról, amelyik mondjuk péntek reggel még egy hosszú, mindenre elegendő hétvégét ígér, majd két nappal (alig 48 óra, vagyis 2880 perc) később már egy elszalasztott, rosszul kihasznált hétvége halványuló emlékét mutatja. Vagy arról, amelyik május végén azt mondja: itt egy hosszú, meleg nyár, tél talán nem is lesz soha, ráérsz szépen megcsinálni mindent a ház körül. Aztán, ilyenkor augusztus közepén már persze máshogy beszél: „Nyakunkon a tél, és még semmit sem csináltál…”
Szóval az idő ravasz dolog. Különösen, ha az ember fia valahogy elevickél mondjuk a 45. születésnapjáig. Ami után szintén nagyon máshogy számolódnak a dolgok, mint 18 éves korában. Persze, sokan mondják azt, hogy ez csak nézőpont kérdése, és aki belül fiatal, az kívül is az. Sőt, ha jobban meggondoljuk, nincs is „kívül” csak az van, amit belül érzünk. Aha, persze. Mindaddig, amíg nem alakul úgy az életünk, hogy elkezdünk érdeklődni olyasmi iránt, ami vagy 30 évvel korábban lett volna időszerű. Mert mondjuk a munkánk kapcsán megismerünk pár arcot, vagy mert a cégünknél igazán remekbe szabott, igencsak fiatalos ruházati termékeket látunk a fogasokon. Esetleg ezek folyományaként hirtelen eszünkbe jut, hogy a bőgatyás, kapucnisfelsős gördeszkás/rapzenés viselet igazából jópofa. Ráadásul az említett céges fogasokon lógó, és ilyen stílusú darabok pont a mi méretünkben vannak, és amikor felpróbáljuk őket, a tükörben is jól mutatnak rajtunk. Ettől persze fellelkesülünk, újra 18 évesek leszünk, kezdődik az életünk elölről,meg minden...
De aztán kicsit később, ha az utcán jobban megnézzük az ilyen viseletet hordó népeket, rájöhetünk, hogy bármit is érzünk a korunkkal kapcsolatban, ebbe a szubkultúrába bizony már nemigen férünk bele. Pedig már az általuk hallgatott zenére is épp kezdtünk rákattanni. És lementettünk egy csomó videót a youtube-ról.
Van persze hasonló hatása az időnek a párválasztástól kezdve a sportoláson át millió dologgal kapcsolatban. Mert azért az sem olyan vidám, ha eljutunk addig a korig, amikor a szembejövő lányokról bevillanó gondolatok úgy jönnek sorba, hogy:
- A mindenit, de jó csaj!
- Nos, igen. A lányom is idősebb nála…
És persze az előbb említett youtube-ról letöltött videókban látható mozgásokkal, sport-produkciókkal is hasonló a helyzet. Még gyalogolni ugyan tudunk, akár futni is. De a levegőben dupla szaltót csinálni egy BMX-el? Hát az már valahogy kevésbé tűnik reálisnak. Oké, vannak sokan, akik ezt nem is hiányolják annyira. Aki egyformán méri az időt belül és kívül, az ilyen szempontból szerencsés helyzetben van. Aki azonban hozzám hasonlóan nem egyforma homokórákat kapott, netán szintén minden érdekli, az bajban van.
Az idő itt is megpróbál keresztbe tenni.
DE!
Ha eddig végigrágtad ezt a rém unalmas okfejtést, arra juthattál, hogy ez bizony egy siránkozós nyavajgás. És az is. Idáig. De - és ezért jó blogot írni - miközben idáig jutottam és jól kiirtam magamból ami bennem volt épp, el is jutottam a megoldáshoz:
Mert bizony, azt gondolom, azért talán ennyire nem súlyos a helyzet.
Az persze nem árt, ha keresünk néhány kellemes youtube videót öreg szakállas csavargókról, és óvatosan megpróbálunk erre a témára hangolódni. De ez inkább csak amolyan felkészülés legyen a távoli jövőre nézvést. A jelen inkább arról szóljon, hogy fiatalodjunk vissza kívül is. Ha szükséges, a külsőnket is tegyük hasonlatossá, vagy inkább méltóvá a még mindig fiatal belsőnkhöz.
Vegyük meg a kapucnis felsőt, kerítsünk egy gördeszkát, aztán éljünk! (Na jó, azért beszerezhetünk egy tubus húzódásokra való sportbalzsamot is...)
Mert ehhez nincs késő.
Ui.: Lehetséges, hogy egyszer persze valóban elkezdünk majd öregedni. De ekkor sem lesz olyan súlyos a helyzet. Addigra megértjük, hogy az öreg csavargós videóknak is van ám szépsége. Legyen nálunk egy Leatherman, a lábunkon egy masszív bakancs (mondjuk Blaklader), a vállunkon egy hátizsák. Legyünk nyitottak, élvezzük a napot épp úgy, mint az esőt. Aztán a többi úgyis kialakul…
