Szóval felmerült, hogy mi is ez a fekete-fehér városfénykép, meg antik írógép itt a blogon meg a blog facebook oldalán. Az úgy van, hogy biztos sokaknak van "kedvenc korszaka", vagyis egy olyan időszak, amikor a legszívesebben élt volna.

Ez lehet a Kádár rendszer épp úgy, mint mondjuk a felfedezők kora, nyilván mindenkinek a habitusától, érdeklődésétől függően. (No igen. Van olyan barátom, aki azt mondja, ez inkább attól függ, hogy kinek milyen korszakról, időszakról vannak kellemes emlékei a mélyben... én viszont kevésbé hiszek a lélekvándorlásban, a generációk alatt felhalmozódott emlékekben, szóval ezzel a lehetőséggel most nem számolok.)

Az esetek túlnyomó többségében ezeket a kedvelt korszakokat film- és irodalmi élményekből ismerhetjük, ezek alapján döntjük el, hogy szeretnénk-e ott élni. Ez persze nyilván nem teljes kép, sőt, határozottan idealizált, de ez végül is annyira nem fontos talán...  Az én esetemben ez a korszak valamikor az 1920-as, 30-as évekre tehető. És ráadásul valahova New York környékére.

Az esős aszfalton visszatükröződő neonok fényébe szerintem vagy 10 éves korom óta szerelmes vagyok... Vannak ilyesmiről egész kisgyerekként bevillanó képeim, pedig amúgy nemigen emlékszem a gyerekkori dolgaimra.

Igen, ez az időszak a dzsessz és a swing kialakulásának és térnyerésének időszaka, meg persze a szeszcsempészeké, meg a klasszikus gengsztereké. Már legalábbis a filmek meg a könyvek szerint. És én is tudom, hogy ezek mellett ott volt a rengeteg koldus, nyomor és szegénység. De akkoriban kezdett "modernedni" a világ, voltak már használható autók, liftek, rádiók, neonok... 

Azt ugye látjuk, hogy a mai világ sem fenékig tejfel, főképp a szegényebbeknek nem. Ez nyilván így volt akkoriban is, sőt. A mi mostanában folyamatosan nyirbált demokráciánk még mindig sokkal-sokkal nagyobb, mint anno lehetett. (Igaz, nem is koldusként szeretnék visszamenni az időben oda...) Ugyanakkor az elképzeléseim és mindenféle irodalmi- és filmélményeim szerint akkoriban volt még a világban egyfajta báj, egyfajta stílus. Ez egyébként a két háború között készült magyar filmeben is tetten érhető. És ez ma már nemigen található. 

Aztán, hogy ez így volt-e, és ha igen akkor ez jó volt-e, annak eldöntése már igencsak meghaladja egy poszt kereteit. A lényeg, hogy nekem ez a kedvenc időszakom. És miután most végre otthon is sikerül apránként erre hangolni a dekorációt meg az enteriőrt, adta magát, hogy végre a blogot is ilyen külsőbe öltöztessem.

Akkoriban még voltak igazi hősök, mondjuk C.W. Briggs... 

Szóval ezért...

Ettől még persze innentől nem csak 1925-ös amcsi témák lesznek a blogban, bár én igazából azt sem bánnám. Lehetséges, hogy minden összefügg egyébként, mert az sem lehet teljesen véletlen, hogy mondjuk itt Pesten is a régi, épp ekkortájt épült utcák, üzletek, bérházak amik a legjobban megfognak.  És ezekről még írnivaló is akad...