Nem, a világ legjobb nadrágja nem a Kisvakondé, bár kétségtelenül az sem egy rossz darab. Azonban itt most néhány jóval valóságosabb, és bárki által beszerezhető ruhadarabról szólnék. De mielőtt megírnám melyik is a legjobb nadrág jelenleg, járjuk kicsit körbe az igazi nadrágokat...
A ruházat eredetileg nyilván a természet viszontagságai elleni védelemként jött létre. Minél többet kibírt, annál jobb volt. Persze az nem kizárt, hogy emellett viszonylag hamar megjelent a divat és a presztízs szempontja is, mert mondjuk a kardfogú tigris bundájából készült gúnya sokkal menőbb volt az erszényes óriáslajhár mohos bundából készültnél. És persze nem kizárt, hogy a tigrisbunda viselése egyenesebb és rövidebb utat jelentett a törzs mutatósabb női egyedei felé.
Mi azonban most maradjunk inkább a funkció és a divat területénél. Amely két terület sajnos napjainkra a legtöbb esetben már igencsak elvált egymástól. Vannak persze kivételek, de előbb tegyünk egy kis történelmi kitérőt:
1847-ben egy bajorországi zsidó család 18 éves sarja, Levi, apja halála után úgy döntött, Amerikában próbál szerencsét. Akkor még nem sejthette, hogy ezzel a lépésével a történelem egyik legelterjedtebb viseletét teremti meg... Kezdetben unokafivére rövidáruboltjában segédkezett, majd amikor beköszöntöttek az aranyláz évei, kortársaihoz hasonlóan neki sem volt maradása New Yorkban, elindult szerencsét próbálni Nevadába. Ha aranyat nem is, azért a maga szerencséjét itt találta meg. Unokafivérétől, David Sterntől útravalónak ugyanis egy szállítmányra való durva szövésű vitorlavásznat kapott, melyet sátor alapanyagként szeretett volna értékesíteni az aranyásóknak.
Megérkezése után, szembesülve az újonnan benépesített terület viszonyaival, az ottani mostoha munkakörülményekkel, hamar rájött, hogy a legeslegnagyobb szükség nem sátrakra van, hanem jó erős nadrágokra, amelyek kibírják a folyamatos térdelést, sarat, vizet, forró homokot, egyszóval mindent. Akkoriban még nem léteztek a műszálak, a nadrágok a drága, de kényes gyapjúból készültek. Az ifjú Levinek villant át az agyán elsőként az a gondolat: milyen lenne a munkaruha a jóval ellenállóbb, vitorlák és sátorlapok anyagául szolgáló vászonból? Ezután már ment minden, mint a karikacsapás: az első példányok megvarrása után a fiatalember értesítette bátyját, aki rögtön felismerte a zseniális ötletet. San Franciscóban nyitott egy kis szabóműhellyel egybekötött üzletet, ahol elkezdték árulni a vitorlavászonból készült strapabíró munkaruhát. A cégtáblán pedig megjelent az azóta fogalommá vált Levi Strauss & Co. felirat. A korai példányokban ugyan nem biztos, hogy első pillantásra felismernénk a farmer ősét. Ezek még vörösesbarna színűek voltak, csak később jött a tetszetősebb, indigóval festett kék változat. 1860-ban tűntek fel zsebein a varratok erősítését szolgáló rézszegecsek, és az íves dupla varratok. Három év múlva pedig megjelent a hátsó övrészen díszelgő bőrcímke, rajta a híres ábra, melyen két, egymással ellentétes irányba nekifeszülő ló sem képes szétszakítani a Levi’s nadrágot.
Eddig a sokak által ismert és megírt sztori.
Ahogy az már lenni szokott, a Levi Strauss után nem sokkal, több, szintén strapabíró és minőségi nadrágot készítő gyártó is feltűnt a színen. Ezek a cégek apránként bővítették is a termékeik választékát, és persze folyamatosan reagálniuk kellett a piac igényeire, változására is. Márpedig az alapítás kora óta többször is teljesen megváltozott a textil- és a divatipar szerkezete. A nagynevű, a mai napig a minőségi és a mindent kibíró termékek gyártóiként hirdetett cégek is szembesültek az olcsó konkurencia, az emelkedő termelési költségek, a gyorsan változó divat irányzatok és a folyamatosan változó igényű fizetőképes kereslet egymással sokszor ellentétes szempontjaival. Azt pedig tudhatjuk, hogy ha egy gyártó elkezd figyelni ezekre a szempontokra, az bizony ritkán jelenti a minőség javulását, vagy akárcsak a korábbi megtartását is. Természetesen a tradicionális gyártók továbbra is képesek tökéletes minőség előállítására, azonban választékukban már korántsem csak ilyen termékek találhatóak. A mai vásárlók elfogadják ezt, hiszen a legtöbben nem is tudják, hogy mit várhatnak el mondjuk egy nadrágtól. Ha az olcsó tömegtermék kibír egy szezont, akkor a márkás nadrág két-három kímélős szezonja már egész jó értéknek tűnik.
Pedig nem az. Egy igazán profi munkásnadrág, - amilyen vélhetően a 150 évvel ezelőtti farmer is volt – ennél sokkal, de tényleg sokkal többet kibírhat. Igaz, ezeket a nadrágokat többnyire már rég nem a divatmárkákká vált gyártók választékában kell keresni…
Szerencsére továbbra is vannak olyan gyártók, akik valóban ellenálló és masszív darabokat gyártanak. Ezek a márkák nem szerepelnek a milánói divathét kifutóin, és a divatmagazinok hirdetésein is csak ritkán találkozunk velük. De ha eljutunk egy világvégi olajszigetre, vagy egy, a sivatag közepén álló bányába, netán épp egy alaszkai fűrészüzembe, ezeket a ruhadarabokat fogjuk látni a munkásokon. Az élettartam és a használati érték nyilvánvaló, de mindemellett ezek a ruhadarabok mutatósak is! Olyannyira, hogy nem csak a munka közben sugallják a használójukról a profizmust, de akár utcán hordva is tökéletesen elfogadhatóak.
Gondoljunk bele: olyan ez, mintha a divatos karosszériájú autónk egy igazi off-road terepjáró képességeivel, strapabírásával rendelkezne. Minden balesetet túlélne, észre sem venné az úthibákat, és évek múltán is ugyanolyan jól szolgálna, mint első nap. Igazán jó választás volna mindenkinek! A rossz hír az, hogy autóban sajnos ilyen nem igen fordul elő.
A jó viszont az, hogy ruházatban igen! A skandináv gyártók élen járnak ebben, közülük most a svéd Blaklader új fejlesztésű modelljei azok, amelyekre a címben utaltam. Ezek a nadrágok új anyagkombinációknak köszönhetően minden korábbinál erősebbek és tartósabbak lettek. Ráadásul tényleg igazán mutatósak. A kombinált, farmer és Cordura szálakat is tartalmazó alapanyag és a különlegesen erős varrások egészen elképesztő élettartamot produkálnak. A nadrágok között találunk hagyományosabb farmer szabásúakat is, melyek esetében ránézésre alig észrevehető, hogy nem átlagos darabok. Ezeknél alacsonyabb (12-25%) a Cordura összetevő aránya, tehát itt a textil tapintása is hagyományosabb, farmerszerűbb. A szintetikus szálak arányának növelésével (65% vagy akár magasabb is) már kinézetre is keményebb modellek készülnek. Ezek már valóban professzionális felhasználásra valók, persze aki elég bevállalós, az ezeket is hordhatja utcán. A hatás körülbelül olyan lesz, mint ha egy homokszínű Hummer terepjáróval gördülnénk be a sok kompakt műanyag autó közé a szupermarket parkolójába. Mi tagadás, van ennek bizonyos varázsa…
Az igazi nadrág természetesen gombos...
és van zárható telefontartó zsebe is.
A világ - szerintem - jelenlegi legjobb nadrágja is ezek közül a modellek közül kerül ki. Az 1959 sorozatból származó Urban Trouser egy farmer színű és szabású nadrág. Persze a zsebek száma jóval magasabb, mint valami 'mezei' átlagfarmeren. És a háromszoros varrás is utalhat arra, hogy ez bizony nem átlagos pantalló. Az anyag és a varrás erősségének bizonyságául érdemes megnézni a neten található videókat, ahol mondjuk pick-up teherautókat emelnek fel ilyen anyagokból készült nadrágokkal. Nem véletlen nyilván, hogy a varrásra például élettartam garanciát vállal a gyártó! A térdeknél van mód térdvédő behelyezésére, ennek helye azonban belül került kialakításra, így kívülről nem látható.
Ha már a videóknál tartunk, érdemes megnézni ezt a videót is, sokat elárul a skandináv gyártó viszonyáról a munkához és a szórakozáshoz (ők is úgy gondolják, termékeik mindkét területen beválhatnak):
És hogy drágák-e ezek a nadrágok? Annyira talán nem. Persze egy átlag pláza butikban található mutatós, de valójában egy felmosórongy tulajdonságaival bíró nadrágnál nyilván többe kerülnek. De persze többet is érnek. Akinek csak a mindenki által ismert márkanév a fontos, az egy ilyen itthon kevésbé ismert márka termékét nyilván drágának találja. Akit a minőség érdekel, aki szereti ha valóban használható és tartós dolgokat kap a pénzéért, az viszont hamar barátja lesz ezeknek a ruhadaraboknak.
Szóval a lényeg, hogy bár a világ és benne minden folyamatosan változik, és néha nem a legjobb irányban, azért az igényeinket és az elvárásainkat nem kell feladnunk, azokból nem szükséges engedményeket tegyünk. Ha esetleg többet is olvasnál a valódi, a ruházkodás eredeti célját szem előtt tartó módon tervezett és készített ruhadarabokról, látogass el erre a blogra:
